•  


    votre commentaire
  • Könnycsepp a szempilládon este:
    én vagyok.
    Én vagyok az a kíváncsi csillag,
    mely rád kacsingat
    és rád ragyog.

    A csók, a csókod, az is én vagyok.
    Végigálmodom az álmodat,
    ölelésedben én epedek el,
    csak én tudom minden kis titkodat.

    A kulcs vagyok,
    mely szíved rejtett zárjait kinyitja,
    s a nyíl vagyok, amely sivítva
    holttá sebzi vágyad madarát.

    A dal vagyok, mely belőled zokog
    holt mámorok tört ívén át az éjbe:
    s én vagyok az a sápadtság, amit
    éjfél után, ha bálból jössz haza,
    rád lehel a sarki lámpa fénye.


    votre commentaire
  • LENNÉK...

    Lennék lágy szellő, hajad simítanám,
    vagy napsugár, arcod cirógatnám...
    Lennék hűs patak, szomjad oltanám,
    vagy falat kalács, tested táplálnám...
    Lennék erős tölgy, álmod őrizném,
    vagy dalos kismadár, hangod magammal vinném

    Lennék kikötő, hol hajód horgonyozhat,
    vagy acélkard, mellyel csatát vívhatsz...
    Lennék városod, s te lennél bennem király,
    vagy sziklaszirt, s te rám repülő sirály...
    Lennék csillagod éjfekete égen,
    szemedben megbújna szerényen fényem...


    votre commentaire
  • Megtennéd?

     

    Ha öledbe hajtom a fejem,
    Cirógass meg csendesen,
    Mert zavarodott a lelkem.
    Megtennéd ezt, Kedvesem?
    Csókkal oltsd a háborgását,
    Tárd fel a szíved hívását,
    Suttogd fülembe: szerelmem!
    Megtennéd ezt, Kedvesem?
    Szeretlek, a szívem fáj bele,
    Nélküled mihez kezdenék vele?
    Kezedben tartsd a két kezem!
    Megtennéd ezt, Kedvesem?
    Míg elalszom, addig várj szépen,
    Add meg ezt az örömet nékem.
    Holnap én altatlak, ígérem!
    De ma megtennéd ezt, Kedvesem?


    votre commentaire
  • Akarlak, szeretlek...

     

    Hajnal Anna - Akarlak, szeretlek

    Akarlak, szeretlek, kellesz nekem,
    dacos, síró szived csupa vad szerelem,
    csupa vágy, csupa láng, csupa konok erő,
    már lankad az ész, a védekező.
    Félelem? távolság? mit jelent?
    mindig több, több éhséget teremt,
    hiszen elpusztulunk így te meg én
    két árva, fuldokló, néma, szegény!
    Akarlak, szeretlek, rég elég
    titok és várás és szenvedés,
    boruljunk össze, mellre mell-
    két fáklya szivünk hadd lobbanjon el!
    Hasitó villám szívemen át,
    feszül és tágul az egész világ,
    szük abroncsok a sarkkörök,
    kicsap a tenger s a szent ködök
    ragyogva befödnek, vihar és láng:
    együtt világok várnak ránk!
    Együtt- vagy halál és pusztulás
    szerelem-szerelem, fényvarázs.


    votre commentaire